In memoriam P. Zselepszki György Fábián OCD

1932-2017

Papi jelmondata: 
– Add, Uram, hogy mások szolgálatában égjek el, mint pap és áldozat! – 

Ezt teljesen életté váltotta, valóban elégett a lelkek megmentésében. 

Maradéktalanul feláldozott mindent.

Életrajza:

Fábián atya, Zselepszki György néven 1932. március 13-án született Indjijában, a mai Szerbia területén. Szüleivel 1944-ben költöztek át Magyarországra, Tatárszentgyörgyre. 16 évesen két évig Vácott élt Regőczi atya „Sasfiókák” nevű gyermekotthonában. 1949. szeptember 1-jén belépett a keszthelyi Kármelbe, egészen 1950. november 30-ig, a rendek feloszlatásáig ott élt. 1953 és 1956 között – kármelita múltja miatt – különböző bányákban munkaszolgálatosként dolgozott. 1956-tól váci egyházmegyés kispapként az egri szemináriumban tanult. 1962. június 17-én Vácott szentelték pappá.

Állomáshelyei a Váci Egyházmegyében: 1962-től Szolnok, 1964-től Szegvár, 1969-től Izsák, 1970-től Kígyós, „a fölséges puszta”, 1976-tól Tápé, 1982-ben néhány hónapig Harkakötöny, Móricgát, majd hét évig Jászszentlászló.

1989-től fizikailag is visszatérhetett a Kármelbe: egy évet töltött a grazi noviciátusban, majd a magyarországi sarutlan kármelita közösség különböző házaiban szolgált hosszabb-rövidebb ideig. Évekig dolgozott az érdi Kármel megalapításán. 2000-től 2017-ig, haláláig – kivéve a 2007. márciustól 2012. májusig tartó keszthelyi időszakot – templomigazgatóként szolgált a kunszentmártoni rendházban, ahol folyamatosan lelkigyakorlatokat vezetett. Kiérdemelte Tatárszentgyörgy díszpolgári címét. A Szentlélekben való megújulás mozgalmának hazai megalapozója, a Szeretetláng Társulás egyik elindítója volt.

2016 júniusától egyre fokozódó testi-lelki szenvedéseit a lelkek megmentéséért, a magyar nemzet megtéréséért, a Katolikus Egyházért és a Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány megújulásáért ajánlotta fel.